Ma végre történt valami. Jött Kovács úr a birkatrágyával és ahogy az már szokás, elbeszélgettünk. Egy kis pihenőre mindig kell okot szolgáltatni, rajtam ne múljon. Reggel a tejet apjától hoztam, aki ugyan szegény, mint a templom egere, de ezt a szegénységet három kutya őrzi. A tehenekig még a fia sem merészkedik egyedül, mert nem túl barátságosak. Most különösen kell az öregembernek védelem, hisz nemrég elvágódott az istállóban és a bordáját összetörte. Kórházba viszont hogy is mehetne, akkor mi lesz a jószággal? A három kutyája egymástól elkerítve őrzi az udvart. A kapunál már hallottam a múlt héten állatsírdogálást, kérdeztem, míg a tejet a kannámba öntötte, miféle hangok ezek. Hát kiskutyák születtek, mondta és sejtettem azonnal, hogy ebben az időben nem lehetett öröm a hideg világra jönni. Legutóbb tizenkettőt fialt, de annyival mit is kezdhetnék?
Ma kérdeztem a kutyák felől. Kettő itt van, mondta. Nem mertem tovább kérdezni, de sejtettem, hogy nem lehettek hosszú életűek a sáros udvaron, ahol ki tudja mivel eteti őket a szegény öregember.
Hogy ifj.Kovács úrra visszatérjek, ő is elmesélte, hogyan gyarapodtak két kis pulikutyával, ami már csak azért is előnyösebb, mint a szemközti szomszéd PPP-je (vagyis ilyen nincs, de annyira megtetszett!), mert nem kell rá adót fizetni, hisz magyar kutya! Ez aztán haladás!

1874

Régi történet már ez. Egészen más idők voltak, egészen más alakok uralkodtak a tekintetes vármegyében.Az öreganyám is talán még csak rövid ruhában járt, Sramko fiskális alkalmasint tolyat fosztott valahol odahaza Trencsén megyében, még akkor Zsiga bácsi is csak az anyatejet kóstolgatta: egyéb ital nem fordult meg szájában; legfeljebb az ősz Kelemen bácsi emlékezik még vissza arra a boldog korra, mikor egy váltógaras volt a bor iccéje, mikor az volt a legjelesebb szónok, ki a legnagyobb bunkós bottal jött a megyegyűlésre, az volt a legtekintélyesebb, kinek legkülönb tajtékpipa lógott szájában, s az tartatott a legszabadelvűbb hazafinak, ki egy szuszra tudta elfütyülni a »Rákóczi-nótát«.

Nobilis idők voltak azok!Prókátorok nem nyúzták a világot, legfeljebb az volt honoráriumuk, hogy a katolikus kliens ebédre invitálta meg ügyvédjét, a lutheránus azt mondta: »köszönöm, barátom uram, legyünk per tu«, míg a kálvinista egyszerűen azzal a biztatással rótta le perköltségeit: »aztán, édes úr, ha valami akar lenni a restóráción, itt vagyok én, csak nekem szóljon«. Finánc nem szaglászott a magyar ember dohányzacskójába, végrehajtó nem garázdálkodott tízgarasos »meghívásokkal«. A régi szolgabírák csak akkor hítták magukhoz a nemesembert, ha ebédet adtak.Az ország összes évi irodalmát meg lehetett olvasni nyolc garason a kassai kalendáriomból, már t.i. aki olyan bolond volt, hogy nemcsak megvette, hanem még tetejébe el is olvasta. A tekintetes vármegye hatalmasabb volt, mint az ország, s annyira nem fért bőrébe, hogy a »karancskeszi vármegye« repedt ki belőle.

Minden másképp volt.

A két kopottfejű oroszlán a megyeházáról olyan méltósággal bámult le arra a komisz Európára, mintha azon gondolkoznék, hogy ugyan hány világrészt egyék meg früstökre.

Minden hirdette a tekintetes vármegye nagy hatalmát!

A hajdú tarsolyára hímzett N. V. betűktől kezdve egész a székváros közepén emelkedő emeletes palotáig, melynek fedeléről egész sereg varjú károg rémletesen, mintha az is a teens megye büntető hatalmáról tartana tudós felolvasásokat: mert az a büszkén kiemelkedő fedél a börtön tetőzete.

Börtön, deres s a mogyorófa-pálca jelvényei alatt összpontosult a világtársadalom fennállásának logikája.

Nem az emberekért van a mogyorófa-pálca, hanem a mogyorófa-bot kedveért vannak teremtve az emberek, hogy a szolgabírónak nemes passziója hevében legyen kin kitölteni a mérgét. Ez volt az uralkodó vélemény, minélfogva külön büntető-kódex volt minden egyes szolgabíró. Ha az emberfiára unalmában rádiktáltatott olvasatlan huszonötöt, pipogya újságírók ki nem kürtölhették a lapokban. Először, mert nem is voltak lapok, de másodszor, ha lettek volna is, úgysem olvasta volna senki, aztán meg harmadszor... statárium neki az akasztófáravalónak, ha a vármegye dolgába merné magát ártani.

Könyv, tudomány nem háborgatta álmainkat. Tudtunk mi mindent. Nem volt már a világon semmi megtanulni valónk: mert vagy arról beszél a bolondos ánglus ezer megírt könyvében, ami úgyis benne van a »Corpus Juris«-ban és akkor felesleges, vagy arról beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium non datur. Ami pedig tudományos embert illet, ott van Széchenyi Pista. Azzal tessék diskurálni. Gondolkozik az mindnyájunk helyett.

Ezt a szót »haladás« kiküszöbölte a »vis inertiae« a nemzet szótárából. Ismeretlen pogány mondat volt az előttünk. Inkább nekitámaszkodtunk az ellenkezőnek. Még a »Hármas Kis Tükör« bölcs összecsinálója is ilyeket írt ékes carmenekben:

»N..... vármegyében kell járni nagy sáron.«

Még én is úgy tanultam valaha. A tiszteletre méltó sár, melybe belefúlnak a haszontalan új eszmék, beleolvadt a címerünkbe. Úgy néztük, mint megannyi aranyat. Jó volt az nekünk. Nem kell közlekedési út; mi az istennyilának? Magunk csak kivontatjuk magunkat paraszt-forsponttal a szomszéd faluig, hol egy valamirevaló tarokk-kompánia csak összetákolódik; idegen vármegyéből való ember meg hadd búsuljon rajta, mint jöjjön ide, ha - nem lehet.

Legalább a német nem akad ránk ebben az átkozott sárban.

És az igaz is, hogy a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett idetalált egy, a németnél is nagyobb hatalom - a »Liberalizmus«.

Az is úgy jött ide, hogy előbb megtanult röpülni.

...Világot borító szárnyait összecsapta felettünk, lehelete összevegyült az ország levegőjével, melyet ki magába szívott, elkezdett beszélni, mint a mákony-ivó, soha nem hallott, őrült, bolondos eszmezagyvalékról, egyenlőségről, testvériségről. Fojtott lett a levegő, hogy elkezdett tőle köhögni a fél ország, mintha tüdővészben volna.

Új tüdő kellett az új levegőhöz. Az ország kezdett kivedleni régi bőréből, nem várva be, míg lehámozza róla az idő.

A megyeháza most is ott állott ugyan, hol előbb, a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett, mint hajdan, a szolgabíró dohányzacskójának sallangja most is olyan gavallérosan verdeste tekintetes lábszárait, mint régente, a feneketlen sár is ott lotyogott a gyilkos utakon, a deres is megmaradt kevélykedni a vármegyeház udvarán, s a főjegyzői kalamárisban is ott álmodott a tintába beszáradt toll azokról a gyűlésekről, miken mindig azt határozták, hogy majd határozni fognak;... de a bolondos korszak új erkölcsöt teremtett, s mint mikor a földbe ültetett krumpli kitolja a rothadásba átment ősanyagot, az emberek kezdtek meg nem férni egymással. Az egyiknek az volt a kifogása a másik ellen, hogy nem liberális.

Liberalizmus!

Tudta is azt még akkor valaki: mi az? Aki tudta, az is elfelejthette. Hiszen olyan régen volt már, mikor a »Libertas« feliratú zászlókat csókolta a hazai levegő. Az a torony is évek előtt dőlt le már, amelyiken lobogtak!

Csak úgy derengett még akkor ez az eszme, mint a nyugtalanul alvók előtt a hajnal epedve várt szürkülete.

Aztán bajos dolog volt azt olvasni és elhinni is mind, ami annak a bűbájos tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlőségnek« hínak.

Ha akadtak udvarlói, bezzeg akadtak ócsárlói is.

És ezek az ócsárlók is kemény, szenvedélyes emberek voltak, kiket a megszokottság odaláncolt a mozdulatlan röghöz, melyről meg voltak győződve, hogy az arany.

Küzdeni a félvilág ellen lovagiasságból, becsületből; könnyelműségből, királyné szép szemének felszárított könnycseppeért, királynak kimondott kevély szavaért: annak van értelme; de az egyenlőségért, testvériségért harcolni, perorálni: az őrület, eszeveszettség...

Így gondolkoztak a közönyösek, kiket a szép istenasszony meg nem szúrt ragyogó szempillantásával; de hát azok hogy gondolkoztak még, akik gyűlölték tündérarcát...

A világ vége közelít. A százados logikát halomra készülnek dönteni az új emberek.

Avagy logika az, ha midőn meglátja az ember maga mellett a meztelen koldust, ő is meztelenre vetkőzzék, hogy legyen egyenlőség, vagy öleljen szívére minden földönfutót, odavarrva azt saját gallérjához osztályos atyafinak, hogy legyen testvériség.

Meg kell a mozgó földet állítani! Hogy mert megmozdulni a semmirekellő anélkül, hogy engedelmet kért volna rá akár a fenséges palatinustól, akár a tekintetes karok- és rendektől.

Sokan voltak, akik így gondolkoztak, s először morogni, későbben pedig küzdeni is kezdtek az új emberek ellen. Nem kell megmosolyogni e harcot azért, hogy sok tréfás, nevetséges, és kevés hősies elem van [benne]: nagy és szent volt az, mint akármelyik.

Harci kürt nem lelkesítette, megdördült ágyú nem üsztökélte, kibontott zászló nem vezette, omló vérpatak bele nem bőszíté a harcba azokat a jó táblabírákat, kikre előszeretettel fogjuk rá, hogy csak »toasztirozni» tudtak; hanem egy néma gondolat, mit akkor kimondani sem tudtak, csak csírájában hordtak szívök alatt, egy gondolat, mit az ösztön érlelt meg előbb s csak azután jegyezett el az észnek, gondolat, melyet nem ültetett, nem vetett senki, támadt, kikelt magától, mint az ősrengetegek virágserege. Azokat ki ültette? ki parancsolta meg az őserdőnek, hogy egy időben soha nem látott színű, soha nem szagolt illatú virágokat hozzon?

A virágok az anyaföld gondolatai; de hát a mi gondolataink kinek a virágai?...

A MAGYAROK ISTENÉRŐL

Chico már 13 éve élt velünk családtagként, mindenben pontosan alkalmazkodva a rendhez, személyekhez. A nagy házban bőven volt hely, az időjárás és helyi szokások kültéri tartást nem engedtek meg, csak a parasztházaknál, ahol állattartás volt.
Rendszeres séták,már reggel 6-7óra között magától értetődőek voltak, a kutyaadóval és a kötelező orvosi vizsgálatokkal együtt. Chico kromforländer volt fajtája szerint, foxterrier és griffon találkozásából születtek  valahol északon a német francia határon a háború idején az első példányok.
Soha nem volt beteg, míg én egyszer nem mentem tanulmányútra, ki tudja volt e összefüggés agyvérzése és az én eltűnésem közt, de míg a család csak azt vette észre, hogy olyan furcsán mozog, én hazatérésem után azonnal orvoshoz vittem és sikerült egy hetes kezelés után helyreállítani gyógyszerekkel. Nagy örömmel vittem az első sétára, gondolva, ezen túlestünk szerencsésen. Aztán jött egy szörnyű éjszaka. Arra ébredtem, hogy az ágyam alatt furcsa zajok vannak. Chico ott vonaglott, epilepsziás rohama olyan félelmetes volt, hogy éjjel kettőkor az állatorvost hívtam, akihez elvittem azonnal. Kapott injekciót, a roham mégis eltartott hajnali 5-ig. Aztán megnyugodott. Reggelre minden jól nézett ki, de bennem a kétség hatalmas volt. Hányszor fog ez ismétlődni? Milyen kihatásai lesznek az epilepsziának a karakterére? Kutyusom rám nézett, látta, hogy végtelenül szomorú vagyok és elhatározta, megnevettet. Ennek a módját jól ismerte. Rohant körülöttem néhány kört, fülei lobogtak a levegőben és a szeme sarkából figyelt: nevetsz e végre?
Bejelentkeztem délutánra a doktorhoz, aki nem tartotta kizártnak a legszomorúbb fejleményeket sem. Délután beszálltunk az autóba, irány a praxis, ott az asztalra tettem, megkapta az injekciót, miután a doktor kérdésére, hogy elaltassuk e, csak könnyekkel válaszoltam, szó nélkül.
Nem akartam elmenni míg élt, de már csak zokogni tudtam és féltem egy utolsó nagy rohamtól. Szelíden kért a doktor, menjek.

Most kaptam, bocs, ez most komolytalan:)))

"Hogy hívják??

A nagymellű holland háziasszonyt? - Melle Van De Bőven

A spanyol tolvajt? - Lopez de Futaztán

A kínai szakácsot? - Váj Ling

Kínaiul a Jánost? - Jan Csi

A japán titkárnőt? - Icuka Magacuki

A hülye japánt? - Ikunuku

A kopasz japánt? - Hayasima

A japán agglegényt? - Maradoka Magamura

A japán szexboltost? - Sikosito Szadiruci

A belga impotenst? - Van de Logh

A görög kártyást? - Namilesz Teosztasz

Röntgen úr feleségét? - Röntgenné Ultra Ibolya

Hogy hívják a nagyotthalló macit? - M A C I !!!!!!!!!!!!

Az elszegényedett nőgyógyászt? - Méhenkórász

Haláli bulit? - Kopor Show

Lassú postást? - Levéltetű

A népi fertőtlenítőszert? - Folklór

A görög szakácsot? - Szarakoszt

A görög pincért? - Abrosz Tisztakosz

Az arab basszusgitárost? - Basszer Arafat

Az arab ügyeletes orvost? - Koffein Ampullah

A kongói fényképészt? - Tekincsa Vakumba

A magyar amatőr pornószínészt? Petting Elek

A börtönbélyegzőt? - Fogdapöcsét

A messziről jött hajléktalant? - Távcsöves

A sivatagi kocsmát? - Porozó

Einstein gyerekeit? - Zweistein... .Dreistein. . ..

Az afrikai buszvezetőt? - Bus man

Az álarcos rókakölyköt? - Zorróka"

Ady Endrét a konditeremben? - Body Endre

Semmit sem igyekszem úgy kikerülni, mint az ismétlődéseket, így nem szabad meglepődnöm sem azon, hogy néha nagyon próbára tesz kalandos fejesugrásom ismeretlen vizekbe.

Most épp evickélek, a kimenetel még bizonytalan. Már írtam egyszer egy nagyon szép kiállításról Spanyolországban élő barátnőm képeiből. Ezévben vándorkiállításra került sor, ő maga természetesen nem tud minden alkalommal jelen lenni. Hatalmas bizalommal fordult hozzám, hogy elvállalom e a képek elhelyezését, ezt visszautasítani képtelen voltam, de fogalmam sem volt a dolgok menetéről.

Egész röviden csak annyit, hogy ha ezzel holnap elkészülök, az életben többet soha nem teszek hasonlót.

Nem részletezem a poros, helyenként károsult üvegeket, az összegubancolódott drótokat és mai bevásárló körutamat a környéken átlátszó 2mm-es damil után, a kartonok kiszabását (mert a méret persze nem kapható), a létrán imbolygó, pókhálókkal hadakozó nem tini korú nagymamáról nem is szólva, aki vagyok....

A fotók viszont nagyon szépek, aki utolsó csatámban segíteni tudna szombaton úgy 10-14 óra közt, vagy inkább a hétfőn megnyíló kiállításra el tudna menni, íme a cím:

Arany János utca 10. Aranytíz néven talán van aki ismeri.

A kiállításról készítek képeket, remélem addig a gépem is működni fog, egyenlőre a helyi javítóegylet nem talált időt, hogy  írhassak a megszokott helyemen...

Gyönyörű hétvégét mindenkinek!

A lazacos tésztát ebédre megettük, a fiúk már a vezérlőautó kipróbálásának örültek, amit apjuk hosszú bütykölés után befejezett húsvét szombatjának reggelén. A közeli játszótér mellett van erre lehetőség. Eltelik egy óra, aztán búcsúzok nagyunokától és nagyfiamtól, a menyem és a két kisebbik a vasúthoz visznek.

A vonatban megszólít egy vékony, apró, fiatal nő nagy fekete szemekkel, aki láthatóan idegen, talán Indiából, hogy milyen nyelven beszélek. Aztán egy ideig csendben van, majd azt kérdezi németül, hogy adok e neki 10 frankot. Meglepetésemben csak azt kérdeztem, miért? Mert nincs, válaszolta. Ez logikus, nem maradt más hátra, mint átadni neki, amit kért. Montreaux-nél kiszállt, miután másodszor is megköszönte, hogy segítettem. Nem hiszem, hogy a Casinoba ment, de szívesen megtudtam volna, mi kényszerítette, hogy kérjen. A szemben ülő két lányka nagy szemekkel nézett rám, de minden csoda csak pár percig tart.

Berni a buszmegállóban vár, onnan 7 percre lakik új lakásában a második emeleten. Tágas, szép otthona van, szebb az előzőknél, gratulálok hozzá. Épp az előző lakás takarítása körül folynak a tárgyalásai, amit egy kozovói csoport végzett, átadási garanciával. Ez azt jelenti, hogyha a bérbeadó nincs megelégedve a tisztasággal, akkor ők mehetnek újra takarítani, a fizetséget csak azután kapják meg. Az irodában kapok szállást.

a nappali és iroda előtt üvegezett balkon, csodálatos kilátással az Alpokra és kicsit a Zürichi tóra is lehet látni.

Másnap egy sétát teszünk a munkahelyére, ahova ő naponta 3x megy.Tehát 3x20 perc fel és kicsivel kevesebb lefelé, ideális fitnesz, ami láthatóan jót tesz neki. A köztünk levő 29 év különbséget érzem először életemben, mert megkérem, ha lehet, ne siessen annyira:)))

Az intézet mellett egy gyógypedagógiai iskola, játszótér, sportpálya, szabadtéri kemence, úszómedence szép sorban az erdő szélén.

Utunkon ez a csodaszépen restaurált parasztház, ami annyira tökéletes, hogy milliomos tulajdonost gyanítok, aki kiváló ízléssel rendelkezik és szereti a magányos helyeket.

A magasból még egy szép kilátás, mielőtt Bernhardom bemutatja, hogy pillanatok alatt hogyan képes húsvéti ebédet asztalra tenni:) Mélyhűtött főzelékhez halat süt, hozzá gabonaféle rizs helyett.

A beteljesületlen vágyakat a szobák dekorálása jelzi: 3 üvegszekrényke tele autómodellekkel, a falakon régi és újabb filmek hősei, Marylin Monroe felfújt szoknyája és Chaplin mosolya,egy eltűnt látszatvilág. Az iroda szerencsére éjjel sötét, a nagykeblű sztárok alatt békésen és fáradtan alszom.

Aztán irány Kelet Svájc Rapperswil,  Glarus, Walensee.

Különös hangulata van egy energia takarékos háznak, amit mindig el kell fogadnom, ha elfoglalom kis szobámat a ház alagsorában fiamnál. Geothermiás a fűtése  és az áramot a napkollektorok adják, a szellőzés ezért nem szükséges, nem ajánlott, ami nekem nem tetszik és azt a finom állandó zúgó hangot sem szeretem. Aki érzékeny a virágporra, azt jól kíméli egy ilyen ház. Reggel a család lassan szállingózik a nappaliba, mialatt én már a kávémat iszogatom és szervezem a későbbi találkozásokat az ország keleti csücskében. A gyerekek az ajándékaimat veszik birtokukba, Myriam a roller, majd az inline skate birtokában kiéli mozgásigényét, a fiúk a távirányított autót szerelik apjukkal. Én a menyemmel folytatok hosszú jó beszélgetést mindenről, ami nekünk fontos. Talán még sose értettük meg egymást ennyire....

Thierry és Sylvain a Nintendoval játszanak.

Myrjam az inline skate-el és teljes harci díszben rohan a kis utcában.

Ébred a kert, az első méhecskék már úton vannak, szegény fiam az arcába kap egy szúrást...még jó, hogy nem túl érzékeny rá..

A hegyek annyira közel, a friss hó világít, sőt vakít.

Látogatás a templom melletti temetőben, ahol a a kő mellett egy ibolya nőtt, mintha üdvözlésre bújt volna, megindító látvány és ezer emlék.

A közeli kertészeti áruházban kiállításra megyünk a gyerekekkel. Nem véletlenül fotóztam az anemonét:)))

A tyúkok, kakasok parádéjából is egyet bemutatok és ahogy unokáim a kiscsibéket a kezükben tartották sok gyengéd finomsággal, élvezettel.

Úton, mindig másutt:

Holnap a Zürich-i felvidékkel folytatom, ahol "kisfiam" ( a medveerős) lakik.

Március 31-én felhős repülést ígértek, amint a mellékelt képen látjátok.

A repülőtérről rövid vonatozás után megérkeztem a főpályaudvarra, ahol a húsvéti tolongás az édesség specialitásoknak szólt, mindenki igyekezett egy csokinyuszit, tojást és ezer variációt a tavaszi ünnepre.

A főpályaudvar hatalmas belső terében remek piaci élet uralkodik , amit nosztalgiával szemléltem, hogy de szívesen vezetnélek Benneteket végig a sok csodás termék között, amit felsorolni is hosszú lenne. Aki majd egyszer arra jár, ki ne hagyja!

A magasban egy modern angyal lebeg, kissé eltúlzott nőies méretekkel:)

Kinn esőre hajlott az idő, de egy kis sétát tettem a hídon, a Limmat folyó fölött. Úgy érzem a kép jól sikerült, mint turista úgysem fotóztam még ebben a szép városban:)

Az orvosi vizit után a csomagmegőrzőből újra minden terhet kivettem, magamra aggattam és elindultam a világ egyik legkényelmesebb, legtisztább és legdrágább vasútján a Genfi tó felé, ahol a naplemente fotózása a mozgó vonatból sok próbálkozást igényelt, talán az alábbi kép elfogadható lett

A vastag felhöket màr megcsodàlhattam 12 ezer méteren felülröl, a szokàsos viharos szelet Salzburg felett szintén baràtként üdvözöltem,  a megérkezés ennek ellenére fènyesen sikerült, sütött a nap. Utlevélvizsgàlat sehol, a csomagom pillanatok alatt nàlam, a vasuti jegyekre meg pillanatok alatt kiadtam ugyanannyit (pedig csak két utamra szolnak), mint a repülöjegyre. Furcsa,  meg kell szokni. A megbeszélt ebédre tul koràn érkezek a Limmat vàrosàba, ezért kicsit nosztalgiàzok, fotozok,mint egy turista. (a képeket majd csak hazatérve tudom megmutatni). A pälyaudvaron piacot tartanak, màr a làtvàny is csodàs, szinte jollaktat a szemen keresztül. Az ebéd föleg a beszélgetés miatt jo,mert csupa ismeretlen közül kell vàlogatni a büffében. A sétàlàs a vilàg egyik legdràgàbb utcàjàban jot tesz, a jàrdàk tisztàk, a brilliànsok ragyognak, mint mindig,a kirakatok tökéletesek, az àrak kimondhatatlanok. A Paradeplatz hires cukràszdàjàban a kàvé a kis husvéti sütivel a  ràadàs a luxus élvezetére, aztàn jön az orvosi vizit. Gyalog megyek oda is, a mozgàsra szükségem van. A jolismert praxis csupàn rutinos kedvességet, szurkàlàst, sulykontrollt, vizsgàlatot 5 perc alatt nyujt, izgalom, meglepetés nincs. A vonathoz megint tul hamar érek oda,elmegyek egy koràbbival. Fiamnak elmondom ezt, de még uton van, csak a megbeszélt 8 oràra érhet a kis vasutàllomàsra Montreaux utàn. A viharos ölelést a hàrom unokàtol egyszerre leirni sem lehet... A havazàs, esö éjszaka màr nem hiànyzott. Az elsö nap jol sikerült, és ma még ide is ellàtogathattam, ez valoszinü inkàbb rikasàgszàmban lesz a tovàbbiakban lehetséges.

Mindenkinek kellemes ünnepeket!

Az ibolyákat a legnagyobb méretben érdemes megnézni, csodálatosak! Illatoznak és négy színben pompáznak! Alatta a körtefa, amit még most sem lehetett rendbe hozni, előbb sosem nyesték, most már öreg hozzá. Mellette az ifjú cseresznyefa, a rügyek pillanatok alatt kipattannak! Balra a felásott konyhakert csücske, amiben már sok hagyma, magocska került, de a java még jön.

Reggel madárdaltól hangos a környék, a nyugalmat csak a traktorok zaja töri meg néha. A szántó felé igyekeznek, ami innen a magas sövény miatt nem látszik.

Ma ezeket a tavaly ültetett som bokrocskákat fotóztam. De találtam ibolyát is több helyen és a cseresznye rügyeit is fényképeztem, de abból nem tudok mellékelni, mert a feltöltésnél, mint csökönyös  szamár egy mozdulatot sem óhajtott tovább tenni ez a drága gép:))) A tulipánok is úgy 5cm-re kibújtak a földből, mire hazajövök, itt nagy virágzás lesz. Holnaphoz egy hétre repülök, épp arra a vasárnapra érek vissza, amiről már mindenki elmondta, amit gondol, sőt azt is, amit az összes többi gondol. Így nincs hozzátenni valóm. A kert és a tavasz tündér kalendáriumában sokkal szebb előjegyzések vannak, szigorúan az örök rend és tapasztalat alapján.

A tíznapos távollétem alatt nem tudom, hogy gépközelbe jutok e, mennyire találok időt zsúfolt programomban írásra. (De nem hiszem, hogy ez észrevehető hiányt okozna.:)

Szép tavaszi sétákat, derűs napokat mindenkinek!

Már régen elgondolkoztat, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk (nem csupán a manóknál fordul elő identitás keresés!). Olvastam még "előző életemben" egy érdekes cikket arról, hogy az öröklött sejtjeinken túl mindenki cipel néhány kiló mythochondriát magával, amelyek nélkül azonnal meghalhatnánk, tehát létünkkel tökéletesen összefüggő "biotömeg"-ről van szó. Kerestem egy preciz meghatározást erről, az angolból németre fordított szöveg egészen érthető volt, de aztán látom kérhetek egy fordítást is magyarra....Az eredményt alább olvashatjátok...

Legközelebb, ha ilyen ötletem támad, akkor inkább én fordítom le, akkor sem lesz sokkal érthetőbb, de én leszek hibás:)))

Megosztom Veletek:

"Az emberi test 13 fő trillion sejtek, minden teljesen más struktúra, mint a másik! Minden 7years minden sejteket ezután újra cserélni egy kreatív Rhytmus.

Mythochondrien = növények száma Zellen.Einst ez az élő baktériumok már lezárták, a primitív sejtek együtt Később egy építőipari komplex mikro Körpers.Heute nem tudunk élni nélküle, ha filmet közepes sebességű keresztül egy cellába mikroszkóp, lát egyfajta hegyek és völgyek ezt a folyamatot meg kellene 23 napon belül az egész film sejt, majd 13 trillion-szer volt durchzuschauen.Das az egész testre, majd 299 trillion nap / 820 milliárd év, amíg az összes sejt a test úgy hat.Dieser hegygerinc hegyek és völgyek a tényleges molekula hordozza, hogy a gének ez a hegy tetejét össze lehet hasonlítani az egyes levelek, amelyek ellen van egy genetikai kód, amely úgy néz ki, mint hihetetlenül bonyolult, hogy nem a mi dolgunk az emberek elképzelni, hogy ez volt teremtett bonyolult durchzuschauen kell kann.Nur minden egyes sejt lenne szükség ember, mint mondtam, körülbelül 820 billion Jahre.Nach ez időben, de még nem fogta meg, nem is beszélve, hogy dolgozzon, hogy az ilyen bonyolult közeli! Ez egy atom magja, arányosan a héj, szemben egy katedrális és iratkapoccsal A katedrális a tálca, amely rendelkezik az atommag! mikrokozmikus anyagnak számít az üres hely.

(Itt csupán német szöveggel folytatódott a "magyarra fordítás!)

(újabb kitörlés, hogy rövidebb legyen...:)

Vor olyan régen azt hitték az atom a legkisebb rész, de itt meg kellett mondani, csak azért, mert a férfi nem képes érzékelni valamit, az még nem jelenti azt, hogy nem létezik! méretben aránya egy atom egy Superstring körül a különbség A Naprendszer egyetlen atom! gigantikus méreteket! Valami olyan kicsi, valószínűleg nagyon hosszú időre mi entziehen.Wahrnehmen az emberi érzékelés, a zene csak egy Superstring, képletesen szólva, összefüggésben a helyét a mindent az életben, talán egy az is összehasonlítani egy milliomod része egy nano agyag nem figyel, hogy játszunk egy gitárt, de továbbra is nélkülözhetetlennek tartja a helyén.

A számok még mindig jóval magasabb, de még mindig nagyon tud általában sokkal bonyolultabb, mint a mai tudomány."

Quellen versch. : Heutige Wissenschaft Különböző forrásokból: Today's Science

A halványszürke Citroenben egy lófarkas nő ül és vár. Ismerem az autót, hisz szomszédaim két kocsija azonos betűkkel hívta fel magára figyelmemet, nem sokkal azután, hogy megérkeztem. A kölcsönös látogatások lezajlottak anélkül, hogy követték volna további meghívások, azzal magyaráztam, túl nagy a korkülönbség, de ez nem fedi a valóságot egészen, bizony akadt még néhány más különbség is, amit nem lett volna okos azonnal kapcsolatot kizáró oknak tekinteni. Hisz két aprócska gyerek, egy nagyon okos házőrző, aranyos macskák és egy gondosan épített ház tartozott a szembeötlő pozitív benyomásokhoz. Csak a beszélgetés nem akart beindulni, most már kicsit jobban értem, miért. Az asszony kedvessége, természetrajongása valami nagy nagy félénkséggel párosult, a férfi pedig kicsi termetét kemény szavakkal, korrekt, de hideg jellemével próbálta kompenzálni, mint aki igazolni akarná állandóan, hogy "kicsi a bors, de erős".

A szél a megmaradt építőanyag letakarására használt plasztikfóliát lebegteti, a kutyák (mert egy u.n. szobakutya, ami csupán elnevezés maradt mára) közömbösen veszik a ház felé siető férfit, aki azért szokásból simít egyet a házőrzőn, míg a cicák a kisebb kutya védelme alatt rohangálnak a ház mellett. A kiakasztott mosás a jó háziasszonyról beszél, aki gondoskodik a gyermekekről most éppúgy, mint előtte is. Sokáig csend, aztán a fiúcska megy az autóhoz, kezében kis táska, amit a lófarkas nő mögé betesz az ülésre, majd bemászik ő is. Megjelenik az apa, gyerekkocsit tolva,  egy gyerekülést tartva. Aztán a piros autóból kiszedi a másik gyerekülést. Utoljára egy rózsaszínbe burkolt kis csomagot hoz ki a karján, a másfél éves kislánnyal, akit gondosan elhelyez hátul. Az anya és feleség nem jön ki, a lófarkas nő meg nem száll ki egy pillanatra sem, pedig  a jelenet vagy fél órát tart.

Szomorúan nézem, mialatt a káposztát vágom az ebédhez. A tavaly ültetett bokrok ablakom alatt még vékony szárúak, a szomszédasszonytól kaptam ajándékba egy éve abból, ami neki megmaradt.

Ma a két apróság az apjukkal tölti a napot, meg egy hölggyel, aki nem mert itt kiszállni az autóból.

A felkelő nap ma vörösben izzott, amitől ugyan nem lett melegebb, de eszembe juttatta, hogy most vagy soha. Előkerestem a vetőmagokat, A4 es papírt, egy kanál lisztet, egy colstokot, ecsetet és egy éles kiskést és türelmesen nekiláttam. A bolhánál is kisebb répa magokat először csipesszel akartam megfogni, de nem ment. A papírhajtogatással kezdtem, 4 csíkot vágva a lapból, majd kimértem a 4 cm tőtávolságot,aztán egy lapon 7 csirizes pöttyöt kentem, amibe az ujjamról egy egy incifinci magocska került. A papírcsíkot összehajtogattam, a csiriz összetartja a két oldalt,  közte a leendő répával.

A többi már gyerekjáték, ha türelmesen odaül az ember és elképzeli, mennyi répa  kell egy apró kis háztartásnak. Már csak meg kell húzni a csíkot az ágyásban, betenni a papírcsíkokat és várni a jószerencsét. Még soha ilyet nem csináltam, de a szomszédasszony megmutatta, amit készen  vett, és azt gondoltam, hogy a tavalyról itt maradt magokból most megpróbálom így előkészíteni az idei szezont. A  kiegyelés körül nagy problémáim voltak, sose tudtam, az a kis zöld most gyom, vagy valami, amit én ültettem...szóval egész reménytelen eset volt.

Ha szakértő olvassa ezt, legjobb esetben is elnézően mosolyog, de nekem fontos állomást jelent a palántázás titkainak megfejtésében a mai nap és ha nem sikerül, akkor jövőre már fogom tudni: a piacon majd lesz répa elég:)))

(de azt nem én húzom ki a földből)

A NASA tudósai nagyon gyorsan reagáltak a chilei földrengés után, ami 8,8 erősségével (az eddig mért legerősebb földrengés)  7cm elmozdulást okozott a föld tengelyállásában. Döbbenetes hír, akkor is, ha ez bagatellnek tűnik, mert a föld keringése meggyorsul és napjaink 1,26 mikromásodperccel lesznek rövidebbek.

A felmerülő kérdésekre nem egyszerű a válasz, de számíthatunk rá, hogy az elkövetkező időkben még sokat fogunk hallani róla. Az iszonyatos pusztítás képeit láttuk Chilében, de az első gondolat az volt: de jó, hogy olyan messze van...közben a földtengely megmozdult velünk együtt.  Nekem egyre világosabb, hogy semmi sem történik a "másik" emberrel úgy, hogy az ne hatna ki az én életemre. Felelősek vagyunk egymásért, az életért. Érdemes ezen a pár centiméteren elgondolkozni.

Ifjúkoromban az MHK ismert fogalom volt.(Aki most fiatal: munkára harcra kész rövidítve, ez egy lelkes mozgalom volt)

Itt a tavasz tegnap óta, ma bevásároltam, ami kell a közelgő munkára, harcra ahhoz, hogy a gyümölcsfák ne csak virágot hozzanak, hanem némi termést is.

A fotó csak azért készült a könyvek előtt, mert kinn esik az eső. Ez a fehér csuha azt hiszem nagyon jól áll és a divatos szemüveg egyedülállóan sikkes. A kesztyűk kecsesek, az ormányszűrő meg a tavaszi divat fénypontja lesz!

Magától értetődő, hogy nevünk van és elborzadva tekintünk olyan országokra, áldozatokra, akiknek nevét elrabolták, vagy ahol az árvaházakban a gyermekeknek még nevet sem adtak. Név nélkül senkik vagyunk, nem létezhetünk egy emberi társadalomban. Még az állatbarátok is tudják, ennek a jelentőségét, ha egy állatnak nevet adnak, csak ezzel emelkedik ki a névtelenek nagy táborából, és alakul személyes kapcsolat hozzá. A bibliai történet a kezdetekről arról szól, hogy az ember nevet adhatott a körülötte élő teremtményeknek.
Alapvető emberi jogainkhoz tartozik, hogy nevünk van. A személyiség kioltása, ahogy ezt  a Nirvána, mint „boldogságos“állapotot képzeli, a nyugati világban nem talált tetszésre. A vízcsepp, amely a tengerben feloldódik, keresztények és zsidók közt kellemetlen érzést vált ki. A névtelenek tengere negatív jelentésű, keserű tengerről van szó, ahol a lények névtelenül vegetálnak. A görögöknél Afrodite kiszáll a keserűség tengeréből, vagyis életre kel azután, hogy a halottak birodalmában tartózkodott. Az apostoloknak szóló kinyilatkoztatás szerint meg: „örüljetek, mert nevetek a mennyekben felíratott“, tehát nem a Nirvánában való feloldás, hanem egy tökéletesebb életre való ébredés a cél.
A képen: a "keserű tenger", ahol Afrodite kiszállt a habokból, megszületett.

http://www.fotocommunity.de/pc/pc/display/6539251

A farsang hamvazószerdán a katolikus vidékeken végetér és kezdődik a böjt ideje, várakozás a húsvétra. De a legszebb 3 nap Bázelben épp ekkor kezdődik, pontosabban az elkövetkező hétfőn hajnali 4 órakor, amikor elsötétül a belváros és megkezdődik a "Morgenstreich".

Erre várnak a bázeliek egész évben, erről szeretnék beszámolni. Egyszer átélhettem én is. Már vasárnap megérkeztünk egy Rajna menti szállodába, hogy le ne maradjunk a megnyitásról. amit az ablakból jól lehetett látni, hallani. Megszólalnak a pikkolók, peregnek a dobok, olyan művészi tökéletességgel, hogy kezdi az ember elhinni a mesét, hogy itt egész évben készülnek erre a varázslatos 3 napra. A sötétben a nagyszerűen festett belülről megvilágított hatalmas mozgatható "laternák" aktuális témákkal, politikából, közéletből, szóval, ami az év során foglalkoztatta a bázelieket.

Aztán elindul a menet, a kocsikról a "rappli"-t (a lyukasztóban összegyűlő kerek papirkarikákhoz hasonlít, de itt a legkülönbözőbb színekben kilószám) szórják a nézőkre, ami aztán sokáig eltávolíthatatlanul megmarad a szőnyegekben..

De osztogatnak a nézőknek mimózát is és narancsot, erre várnak az út szélén állók. Közben a "klikkek" bevonulnak reggelizni, a rántottleves nagyon finom és tipikus, de van más is:) és folyik a "csasztuskázás", vagyis az összes kényes témát, személyt nagyon gúnyosan "kiéneklik", a hallgatók nagy gyönyörűségére. Ezek aztán az újságban is olvashatók, bázeli dialektusban, én nagyon büszke voltam, hogy megértettem ezt a nyelvjárást...Írva!

A kosztümök fantasztikusan szépek, ezen is rengeteget dolgoznak, szerintem alig ér véget a farsang, a tervezést már elkezdik. Tipikus, ahogy egy "klikk" azonosan öltözve , csupán a pikkolós és dobos csoportokra osztva különbözik, elől a "tambúrmajor" aki a ritmust dirigálja, a nagy fejéről lehet megismerni.

Ami más itt, az a nagyon kulturált és komoly költői minőség, ami aztán a régi utcácskákban bolyongó egyes résztvevők lassú sétáján figyelhető meg, ezt nevezik "gassle"-nak, vagyis "utcácskázásnak", ami nagyon suta megjelölés( de szó szerint ezt jelenti).Talán a velencei farsanghoz hasonlítanám, ha nem lenne annyira tipikusan bázeli.

A mellékelt videót sokáig kerestem, mert nem egyszerű a sokféleséget, minőséget megtalálni egy felvételen. Sajnos a "Schnitzelbank"-nek nevezett énekelve előadott versikéket csak bennszülöttek értik. Erősen fűszerezett, nagyon kemény humorról árulkodó szatíra rejlik a kedélyesen előadott, képekkel illusztrált népvidámító szövegekben.

http://picasaweb.google.hu/kurtimiki/PECEWC?feat=directlink

Köszönet a képek közvetítéséért Mikipapának!